…ránézett az előtte terpeszkedő hatalmas faóriásra. Milyen méltóságteljes, és milyen dunyha vastagságú, hófehér palást borítja földig érő ágait. Mint valami sátor, akár meg is éjszakázhat alatta. Elfedi az, megvédi az erdő minden veszélyétől.
Közben kitisztult az ég, s csillagok milliárdjai gyújtották meg kis lámpásaikat.
A hókristályok csillagszóróként sziporkáztak a nagy fenyő ágain. Aztán a fa csúcsán megjelent a ragyogó hold, és az arany sarló megkoronázta az amúgy is fényárban tündöklő fát.
Ez lehet az erdő karácsonyfája – gondolta. Így karácsonyozik az erdő, és én most vendégségben vagyok nála. És még bejglim is van – jutott eszébe. Csak a szerettei hiányoztak.
Hogy ők nem lehettek részesei ennek a látványnak, nem gyönyörködhettek vele együtt az óriás karácsonyfa szépségében…