Mikor a függetlenségét súlyos áldozatok árán éppen hogy elért Kelet-Afrikában élhettem – néhány hónapon át –, akkor érezhettem át mélységes megrendüléssel annak a sok-sok árván maradt, tanulásban mégis életrevaló fekete kisfiúnak a sorsát, aki szavannákon, havas hegyóriásokon, szabadon garázdálkodó nagyvadak, elefántcsordák, csuik, zebrák zsiráfok serege közt vándorolva kóborolta be Kelet-Afrika gyönyörűséges „Svájcát”, szülőföldjét: Kenyát. Kis hősömnek, Kitongó-Kitendzsinek ősei még hatalmas afrikai fák tetejére, lombok közé rejtett kis házikókban éltek; a kis kóborló fiú már egy gőz hajtotta kompra lopakodva, átkelő teherautók, buszok alá kucorodva indult kisgyermekfővel munkát keresni, csak azért is tanulni, szülőföldje szeretetétől elszakíthatatlanul értékes emberré válni. Kalandjait a mérges kígyóval, a kafferbivallyal, a kis kóborló-dolgozót tolvajnak is kikiáltó gonosz emberekkel, szabadulását a szenvedő gyermekkorból ebben a könyvben próbáltam ábrázolni, elmondani a mi rendezett körülmények közt élő, boldog magyar gyermekeinknek. Ignácz Rózsa