A dunántúli magyar élet jó ismerője Tatay Sándor, ő maga is dunántúli; ott született, ott is él az év nagyobb részében, mindmáig. Egyébként világlátott ember; ifjúságának kalandos éveiben, megszakítva egyetemi tanulmányait, bejárta gyalog Európa jó részét. Volt alkalmi munkás, gyári munkás és tisztviselő. Az élet ilyen közvetlen közeléből ismerte meg az itthoni tájakat is, de legfőképp szűkebb hazáját: a badacsonyi szőlőhegyek vidékét. Külön kis világ ez. Az idegen, ha ebbe belepottyan, sokáig esetlenkedhet, míg végre feltalálja magát. Ilyen kalandos-kockázatos utat tesz meg a regény főhőse is, a híres zeneszerző, aki a varázslatos táj bűvöletébe esve, egy hegytetőre telepített, elhanyagolt szőlőt vásárol meg, a lehetőségeken elandalodva, s vakmerő reményekkel telve még há­zat is tervez rá. S bár sokszor pórul jár – megéri neki. Bohózatba illő, tragikomikus jelenetek során át ismerkedik a táj jellegzetességeivel s nem mindennapi alakjaival, borpincék hűvösében borozgatva, vagy csak úgy futólag nagyokat húzva a teli kancsóból…